Sziasztok, üdvözlök minden kedves látogatót!

Lassacskán már 2 éve tartok itthon baromfit, több kevesebb sikerrel az idők folyamán. Ennyi idő után gondoltam arra,hogy indítok egy blogot, ahova feltöltöm tapasztalataimat, sikereimet,kudarcaimat,hogy mások is tanulhassanak belőle.

Akkor hát, kezdjük egy kis bemutatkozással: Tamásnak hívnak 19 éves vagyok és Tolna megyében élek. Kiskoromtól fogva érdekeltek az állatok és 17 éves koromban fogalmazódott meg bennem, hogy állatot szeretnék tartani. Igaz ez nem teljesen önálló gondolat volt,sok barátomnál, ismerősömnél láttam,hogy tartanak jószágot, és bíztattak is,hogy én is alapítsak egy kis "gazdaságot". Röviden ennyit rólam.

Kicsit részletesebben a tyúkokról: Először is miért a baromfira esett a választásom? A mérete, takarmányozása, gondozása végett. Magyarul, nem kell neki több száz négyzetméternyi legelő, mint például egy szarvasmarhának, takarmányozásuk könnyen megoldható, és hogy könnyű tartani (na ezt akkor így gondoltam, sajnos rosszul) Miután a szüleimet meggyőztem, kezdődhetett is a munka. Tudniillik rólam,hogy nem szeretem,ha valamit félmegoldással készítünk el, így hát én egy komolyabb tyúkóllal illetve kifutóval rukkoltam elő. Adott volt egy kis sufni a garázs mögött, amit semmire se használtunk, de pont megfelelt. Betonozott aljzat, téglafalak, rozoga tető. Első dolgom a tető tatarozása volt, pontosabban csak az egyik fele, ahol az öreg cserepek voltak. (a másik felén maradt a pala) Szerencsére a szomszédjaim bontott cserepeiből kaptam 150 darabot ingyen és bérmentve (örültek,hogy elhordom), így ki is válogattam a legszebbeket, amik nem deformáltak. Vásároltam tetőlécet, kimértem, felszegeltem, és felraktam a cserepeket. Ezt a vakolás követte, kívül belül, amiben édesapám segédkezett.

A képen már az "új" tető látható, fent az összeilletésnél púrhabbal töltöttem ki a rést, mivel a pala túlságosan rálógott a cserépre,így nem tudtam teljesen feltolni. A vakolást a meszelés követte,hogy fertőtlenítve legyen a hely, és nem utolsó sorban esztétikusan is nézzen ki.

Meszelés után így nézett ki a hely. És felkerült az ajtó is, amit jómagam készítettem raklap lécekből, illetve a maradék tetőlécből. Miután ezzel megvoltunk, kezdődhetett a kerítés építés. Természetesen itt is hosszú távra terveztem a dolgokat, ezért 30-as zártszelvényből készültek az oszlopok, amik 30 centi betonba lettek ágyazva, és végig betontéglával volt kirakva a kerítés vonala. De hát beszéljen egy kép helyettem:

Mindez 2013 márciusa körül készült. A fotó elkészülte után egy héttel következhetett, a merevítések behegesztése, a kerítésdrót felfeszítése, feszítődrótok behúzása, illetve az ajtó felrakása.

Szerintem egész takarosan sikerült, igaz családon belül sokan segítettek! De a legfontosabb,hogy minden kétkezi munkával készült, és nem készen vásárolt dolgokat építettem be.

Miután ezzel elkészültünk, jöhettek a tyúkok. Ekkor még nem tudtam milyet, mennyit érdemes ezért az ismerősöktől informálódtam,hogy mit ajánlanak. Azt tapasztaltam,hogy többnyire mindenki kettős hasznosítású vöröseket vagy vörös tojóhibrideket tart. Így hát én is ezek mellett döntöttem. Sikerült is feliratkoznom kettős hasznú jércékre, amik meg is érkeztek pár hét alatt. Szegények mély almos tartásból kerültek a vásárlókhoz,így csontozatuk, lábaik gyengék voltak, járni alig bírtak. De lassacskán telt az idő és szépen fejlődtek, gyarapodtak. De problémám is akadt,mivel az lemaradt a hirdetésből,hogy vegyesen tyúkok és kakasok is vannak az eladó állatokból, én pedig jóhiszeműen elhittem amit olvastam. a 10 darab állítólagos "tyúkból" 6 kakas lett. Addig még tartottam őket, amíg kicsit meghíztak, de mikor már kakaskodni kezdtek, akkor úgy döntöttem hat kakas azért sok. Ekkor elbúcsúztak királyi lakásuktól és az asztalunkra kerültek több ebéd keretein belül. A maradék 4 tyúk pedig nőtt és kezdték elérni ivarérett korszakukat. De hát, 4 tyúkkal nem elégedtem meg így hát rendeltem másik helyről hasonló kettős hasznúakat, kizárólag jércéket 10 darabot. Ők már sokkal szebbek voltak, életvidámak, de mégsem azok a tanyasi kapirgálós fajták. Így hát egy barátom révén sikerült szereznem két krédli tyúkocskát, akik akkor voltak éppen 1 évesek és már tojtak is. 

Sajnos a vörös tyúkokkal sehogyan se tudtam összeszoktatni a duómat, mert állandóan gyepálták őket. Ekkor már sok következtetést levontam a keltetett tojásokról (de erről majd később). Ráadásul a kisebbik porcelán színű krédli nem bírta a kis bezárt helyet, ezért csípkedni kezdte társát. Sajnos ő neki is örök álom lett a végzete, amit mostanra nagyon megbántam. A társa pedig elkerült a családon belül,ahol mai napig vígan él.

A kezdetek nálam így zajlottak, egyenlőre ennyit szerettem volna leírni. Akinek bármiféle kérdése van nyugodtan írjon kommentet, készséggel válaszolok rájuk legjobb tudásom szerint!

Sziasztok :)