Sziasztok!

Tegnap annyira megtetszett ez a blogos környezet,hogy úgy gondoltam ma is írok, de valamivel lassabban. (talán kicsit rohanósnak találtam a szöveg végét)

Az utolsó bejegyzést, a krédli tyúkjaimmal fejeztem be, de gondoltam kicsit részletesebben írok erről a történetről. Nem a duóm hibája volt,hogy csipkelődni kezdtek,hanem az enyém, mivel akkor meg sem fordult a fejemben,hogy talán kicsi lehet nekik a kifutó amin akkor már hetek óta éltek. Tanácsot nem nagyon kaptam senkitől, így csak az maradt,hogy a kisebbiket öröm álomba küldjük. Szerencsére a testvére utána jól érezte magát, még egyedül is, de mondtam,hogy ez így nem állapot, az ő életét nem szeretném kioltani, így jött az ötlet,hogy valahova elajándékozom. Nem is kellett messze mennie,mivel nagymamámhoz került, ahol könnyen beilleszkedett. 

Krédli?!?

Sokakban biztos felmerült a kérdés, milyen is az a krédli tyúk? Megkönnyítem a dolgotokat, leírom,hogy szerintem mi jellemző erre a "fajtára". Nem is fajta igazából, hanem bizonyos tulajdonságokkal rendelkező tyúkokra mondjuk,hogy krédli, nem pedig konkrét fajtára. Mik is ezek a tulajdonságok? Lássuk.

Pozitívumok:

• Első és legfontosabb,hogy kiváló kotlási hajlammal rendelkeznek. Teljesen önállóan kotlanak,és végig is ülik becsületesen a 21-22-23 napot. Plusz kiváló szülők.
• Másodsoron, termetük kicsi,szárnyaik kifejlettek, így kiválóan repülnek.Ebből adódik,hogy ösztönösen felrepülnek a fák tetejére a ragadozók elől.
• Kiváló takarmányhasznosítók: Ha biztosított számukra egy nagy füves legelő,rét,ahol kapirgálni tudnak,akkor elég nekik naponta egy fángli/ibrik szemes búzát, kukoricát kiszórni, amit készséggel fel is csipegetnek, és minden mást pedig kapirgálnak maguknak.

Negatívumok:

• Termetük végett, nem húshasznú fajták.
• Tojásaik kisebbek, de ezzel ellentétben jól tojnak!

Ha mindezek után mérlegelünk,szerintem egy igazi tanyasi jószágot láthatunk magunk előtt, aki a többi kérődző állat maradékain vígan elél. 

Én a krédlik tartását úgy tartom hasznosnak,hogy ha mellette tartunk különböző fajtákat: magas hús illetve tojáshozamú fajtákat (itt nem a vörös tyúkokra gondolok), amiknek a tojásait nyugodtan keltethetjük a krédlikkel, így biztosíthatjuk az állomány létszámának fennmaradását illetve növekedését. 

Ezek után adott volt számomra,hogy be kell szerezzek pár krédlit, mert ők pillanatok alatt megnövelik majd az állomány létszámát, jó kis szívós baromfikkal. Mamám tudott is nekem adni egy fiatal krédli kakast, és később pedig krédli jércéket is.A képen a kakasom látható, háttérben azzal a krédli tyúkkal, akivel elkezdődött minden!

Ő lenne az anyuka a csibéivel, akik hozzám kerültek, és mostanra kiváló kotlósokká és kakasokká váltak.

Egy pár kép a csibékről,mikor már nálam vannak és természetesen idősebbek is jóval :)

Ekkor már látszódott rajtuk ki válik kakassá és ki tyúkká. Itt legalul a kopasznyakú és a fekete-fehér pöttyös duót vásárban vettem, ők nem azok a "kis" csibék, akiket az előző fotókon láthattál.

Végülis 4 kakas lett, amiből hármat eladtam, és egyet megtartottam az idősebbik kakasom mellé.

Ők szépen megnőttek, ivarérettekké váltak, tojni illetve cicerélni kezdtek. Nem is kellett sokat várni az első kotlós anyukára, pár hét tojogatás után, egyre furcsábban viselkedett, jellegzetes kerregő hangot adott, mint akiben valami éppen változik. Egyre többet ült a tojásain, mikor végre "belázasodott". Ilyenkor, ha az ember közelít felé, akkor fújtat, csípked, károg magyarul el akarja zavarni a betolakodókat az ő fészkétől. A belázasodást pedig arra értem,hogy teste felforrósodik, hasa kopasszá válik,hogy tudja melegíteni a tojásokat. Ekkor felírtam a dátumot,hogy mikor ült le, tojt ő maga alá még tojásokat, de tettünk is alá,amennyit jól betakart. Sajnálom,hogy fotót nem tudok mutatni,pedig nagyon érdekes,hogy ezek a kis törékeny tyúkocskák, mennyire ki tudnak terülni, és milyen jól képesek befedni 9-11 tojást a sajátjaikból. Teltek a napok, vártuk a csodát. Mikor elérkezett az idő sajnos egy kiscsibe sem kelt ki. Nem tudtuk eleinte mi lehetett a probléma. Végülis kiderült,hogy a kotlós nem szállt le minden nap a tojásokról, és így a tojások légbuborékja nem cserélődött, magyarul belefulladtak a kiscsibék. Csüggedve, de sokat tanulva vártuk,hogy újra leüljön egy kotlós. Meg is történt. Ekkor már okosabbak voltunk és nem bíztunk semmit a véletlenre. Reggel és este mi vettük le minden nap a kotlóst, hogy egyen igyon, űrítsen. Ezzel a módszerrel gazdagabbak lettünk sok-sok csipkedéssel, de megérte! 21 napon már sok tojás meg volt repedve, és estére keltek is a kiscsibék. Másnap pedig be is fejeződött. A kis újszülöttek, addig kaptak egy lámpával fűtött, meleg dobozt, amiben édesanyjukkal élvezték életük első óráit,napjait. Éjjelre nyugodtan le lehetett kapcsolni a lámpát, mivel a kotlós, beült az egyik sarokba, a kiscsibék aláfúrták magukat és anyuka melengetésében álomba szenderültek. Kaptak kamilla teát illetve almaecetes vizet, apróra darált kukoricát és fehérjeforrást (túró, sütött tojás). Mikor már pár hetesek voltak akkor az udvar egy elválasztott részébe kerültek ki, ahol anyukával együtt kapirgálhattak és szabadon élhettek. Itt pár hetet töltöttek, majd összeengedtük a többi tyúkkal, kakassal. Semmilyen harc nem volt, anyuka hűen védte kiscsibéit, bárki aki megközelítette őket, elkergette. 

Mindeközben másik kettő krédli is elült kotlani, akiket ugyan úgy levettünk naponta kétszer, és ott is sikerrel jártunk. A kelési arány kb 80-90 százalék körül alakult, úgyhogy elégedettek voltunk. Idén ennyi volt a keltetés, mivel a kora tavaszi kotlásuk nekik még kimaradt, és csak egyszer kotlottak az idén.

Majd egy pár fotót feltöltök az említett csibékről/jércékről is :)